Történetek a Magánkórházból

Köszönet

Minden évben eljön a nap amikor..... 

Az édesanya a gyermeke születésnapja alkalmával akaratlanul is
visszagondol a várandósság időszakára, és a baba születésére. Lehet,
ez az időszak nem mindenkinek szép, vagy nem jó visszaemlékezni.
Legifjabb gyermekünk, Lackó immár két éves. Nálam is előjönnek a szép
emlékek.  Nekem ezt az időszakot a Róbert Károly Kórház, kiemelve
Herczeg Szabolcs doktor urat, kedvenc szülésznőimet, Kovácsné Bognár Katalint és Czemmel Franciskát, akik több szülésünknél is ott voltak, széppé varázsolta.

Még az egyébként utálatos labor is, ahol az embert össze-vissza böködik, jó emlék tud lenni, köszönhetően Kresznerits Juditnak, a vérvételi asszisztensnek, aki fantasztikusan koordinálja és logisztikázza a laborra várókat, hogy az a legrövidebb idő alatt lemenjen. 


Igen, a Kórház. Mint egy ifjú nagybácsi, aki velünk együtt
fejlődik, változik. Minden szülésnél más arcát mutatta. Ahogy bővült a
családom, úgy bővült az épület is.
-2008-ban Lehelnél még a kezdeti felújítás

-5évvel később Hangánál már egy több helyszínes szülőszoba volt a meglepetés.

-Két évvel ezelőtt Lackónál, az éppen bővülés miatt kialakított kis
szülőszoba várt rám, ahova éppen egy pár napja költözött le a
szülészet. Annak ellenére, hogy még nekik is új volt minden, és nem
mindig rutinosan nyúltak oda az eszközökért, mert nem a megszokott
helyen volt,  a legjobb ellátásra törekedtek.
-Most is új helyzetbe megyünk, az új szülőszoba, ahol majd a mostani
várandósságból Jázmin látja meg a napvilágot.

De az is szép emlék számomra, mikor a 6. gyermekünk, Borbolya, a kórház bejáratánál látta meg a napvilágot. A szülésznők a férjem pánikmentes helyzetmegoldó készségéért tiszteletbeli szülésznőnek nevezték ki.

Az ember életében sajnos vannak rossz pillanatok is, gondolok az elvesztett kisbabánkra. De akkor is Dr. Herczeg Szabolcs szavai a nehéz helyzetben megnyugvást, elengedést és lelket gyógyítóan hatottak ránk.

Mindezeken túl ez egy olyan hely, ahol a babák nem csak megszületnek, hanem egy családba érkeznek.
-Nem okoz gondot, ha az apuka ott lábatlankodik.
-A szülés után a nagy ágyban már a szülőszobán összebújnak
-Nem baj, ha  egész gyereksereg érkezik látogatóban a pici babához, anyukához.

Most, Jázmin, a 957-es érkezésére várva egy kis játék a számokkal:
-Ő a 9. baba
-egyben az 5. Róbert Gida
-valamit a 7. közös szülésünk Herczeg doktorral az eltöltött másfél évtizedben.

Ezúton szeretnénk megerősíteni, hogy mennyire elismerjük, és hálásan
köszönjük a lelkes, kedves, gondoskodó ellátását. Nem csak a
terhesgondozást, hanem a  szülések alkalmával mindig készenlétben álló
orvost, és bizonyított profizmusát.
 

 

Mózes-Horváth Ingrid és Ákos

Tovább a cikkhez

Vélemény

Kedves Róbert Kórház!

Lina és Tomi nevében is nagyon köszönjük az elmúlt egy évet!

Köszönjük a profizmust, hogy mindig minden akkor és úgy történt, ahogy azt megbeszéltük, köszönjük a nyugalmat, ahogy a legkritikusabb helyzeteken is átsegítettek, és köszönjük a szeretetet, amit minden ott töltött nap minden percében az ott dolgozóktól kaptunk!

Kovács Lina
Kovács Tamás
Hegedüs Katalin
Kovács Balázs

Tovább a cikkhez

„Mindig tudtam, mit akarok és mit miért csinálok” 

"Mindig tudtam mit akarok, és mit miért csinálok"

 

A férfiak nagy része úgy vall magáról, nem vagyok orvoshoz járó típus. Talán azzal, hogy gyerekkoruk óta mondogatják nekik, ejnye, ez katonadolog, és azt is, hogy a fiúk nem sírnak, azt is megtanítják nekik, hogy ne csak az érzelmeket, a fizikai fájdalmat se mutassák ki, tűrjék, vagy egyszerűen ne vegyenek róla tudomást.

Így aztán egy krónikus hátfájással vagy derékbántalommal évekig kínlódnak, ahelyett, hogy alaposan kivizsgáltatnák magukat, nem beszélve arról, meddig kell győzködni sokukat, míg elmennek prosztata vizsgálatra. Hogy hányan mennek önként proktológushoz, fogalmam sincs, úgy hiszem, nagyon kevesen. Hiszen a végbél, a széklet és az ürítés olyan téma, amiről a legritkább esetben ejtünk szót.

Pedig nincs ezen semmi szégyellnivaló. Szerencsére így gondolja Zsupos Imre is. „Szívesen elmesélem a történetem, mert ha néhány emberen segítek, ha másnak nem kell azt a hosszú utat végigjárni, amit én kénytelen voltam, már jó! Az emberek nem beszélnek ezekről a dolgokról, ezekről a problémákról. Szégyellik. Ezért beszélek helyettük én. Húszból öt embernek van problémája, tünetei, de hallgatnak róla. És ami rosszabb: nem mennek a problémájukkal orvoshoz. Pedig nem kell szemérmeskedni, és nem érdemes azt gondolni, ha elmegyek vécére és van egy kis vér, akkor az semmiség, majd elmúlik magától. Lehet, hogy az egy aranyér, de lehet, hogy komolyabb a baj és az nem múlik el magától.”

Imre 39 éves, Hajdúböszörményben él, hatéves ikerlányok édesapja. Hét évig tartó kálváriája 2016 októberében ért véget, vagy ahogy ő fogalmaz, újra szabad.

2009 nyarán kezdődött minden. Imrének fájdalmai voltak. Fájt a feneke, a végbél környéke. Két hét múlva úgy döntött, orvoshoz fordul. A debreceni orvos, akit felkeresett azt mondta, aranyere van, kúpot és kenőcsöt írt fel. De a fájdalom nem múlt. Ezt az orvost két másik doktor követte, mindkettőnek ugyanez volt a diagnózisa, telt az idő, elmúlt a nyár, aztán az ősz és Imrének még mindig fájdalmai voltak. Már nem tudott ülni sem. Ekkor baráti ajánlásra egy székesfehérvári orvoshoz fordult, aki fekélyt állapított meg és beutalta tükrözésre, hogy kizárják a Crohn-betegséget. Imre a tükrözés után rosszul lett. Vért vettek tőle, majd azonnal visszarendelték a kórházba, a véreredmények ugyanis komoly gyulladást mutattak ki a szervezetében. Visszarendelték a kórházba, ahol egy vizsgálat során megállapították, hogy a rosszullétet az okozta, hogy egy tályogból szivárogni kezdett a váladék. Még aznap éjjel megműtötték, a tályogból egy liter váladék ürült. Imre másnap reggel fellélegzett, megszűnt a feszítő érzés, a fájdalom.

Akkor még nem sejtette, hogy ez nem a tortúra vége, hanem az eleje. A tályogból ugyanis visszamaradt egy végbélsipoly, amit le kellett zárni. Ez újabb műtétet jelentett. Imre székesfehérvári orvosa végezte el a beavatkozást, de a kontrollvizsgálat után az orvos nem gyógyulásról beszélt, hanem bonyolult problémáról és Imre kezébe nyomott egy cetlit, rajta egy névvel: Dr. Willner-Haring Péter.

Imre felkereste a budapesti specialistát. 2010 nyarán találkoztak és a főorvos „menteni kezdte a menthetőt”. „Már az első találkozásunkkor megnyugodtam – meséli Imre – a Doktor Úron és az asszisztensén, Krajcsik Editen is látszott a szakértelem, a gyakorlat és a türelem. Persze ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy hatéves kapcsolat kezdődik és szinte családtagnak számítok majd!” – nevet majd sóhajt – „Ott kellett volna kezdenem és akkor megúsztam volna egy vagy két beavatkozással. De így háromhavonta volt műtétem, mert a sipoly nem gyógyult. Volt, hogy bezárult, de újra és újra váladékozni kezdett. Ez amúgy is nehezen gyógyul, mert a széklet folyamatosan szennyezi a sebet, hiába tisztítják, fertőtlenítik.”

A doktor úr először óvatosan, aztán, ahogy telt az idő és nem gyógyult a sipoly egyre bátrabban beszélt arról, hogy szükség lenne egy beavatkozásra, ami tehermentesíti a végbelet. Ez pedig nem más, mint a sztóma. „Nagyon féltem tőle és nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy kik viselik. Mikor rákerestem a neten és tájékozódtam, nemet mondtam rá. De pár műtéttel később, 2014-ben én kértem Willner doktort, hogy csináljuk meg a sztómát, mert meg akarok gyógyulni. Biztos? – kérdezte a doki. Igen, biztos – feleltem. Bíztam az orvosomban, magamban és a Jóistenben. Arra gondoltam, ha ez kell ahhoz, hogy meggyógyuljak, akkor legyen.” 

Imrét Veszprémben műtötte Dr. Mohos Elemér. A műtét remekül sikerült. „Azt kérdezted az előbb, volt-e mélypontom a hat év alatt. Ott, Veszprémben, a műtét előtti este volt. Négy sztómás beteggel feküdtem egy kórteremben. Testközelből látni, milyen ez, mivel jár, más volt, mint elképzelni. Elbizonytalanodtam és megijedtem. De Gyuri bácsi, az egyik betegtársam odajött hozzám, mert látta rajtam, min megyek keresztül. Elmondta, hogy fejben legyek erős és mindig tartsam szem előtt, hogy miért vállalkoztam erre. Tudjam, hogy miért csinálom, hogy miért vállalkoztam erre. És akkor nem lesz probléma. Köszönöm neki. Én az életemben mindig tudtam, hogy mit akarok, hogy mit miért csinálok. Meg akartam gyógyulni. Tudtam, hogy a sztóma nem végleges. Persze azt akkor még nem tudtam, hogy a tervezett pár hónapból két és fél év lesz – miért is ment volna könnyedén? – de talán az a szerencse, hogy akaratos vagyok. Mindig előre kell nézni.” 

 

 A sztóma műtét után voltak még beavatkozások és egy plasztikai műtét is, az utolsó sipoly műtét 2016 tavaszán. 2016 októberében pedig megvolt a sztómazáró műtét. Mire idáig jutunk, fesztelenül és vigyorogva kavargatom a kávémat.

Te hihetetlen vagy, rázom a fejem és elmesélem, valami egész másra számítottam. Egészen pontosan bevallom, hogy kissé tartottam ettől a találkozástól. Azt gondoltam, hogy egy súlyos, érzelmektől terhes beszélgetésben lesz részem. Arra gondoltam, hogy egy megtört férfi elszorult torokkal és visszafojtott könnyekkel mesél nekem arról, mi mindent áll ki hét év alatt, mit szenvedett. Ehelyett viháncolva isszuk a hosszú kávét, sőt, hangosan röhögünk, amikor olyanokat mondok neki, hogy „úristen, Imre, te jól nézel ki, úgy értem, te egy jó pasi vagy és nem úgy nézel ki, mint akit hét éven át műtöttek!”

"Én nem éreztem ez idő alatt magam betegnek. Inkább kényelmetlenségnek mondanám. Igen, a sztómát is. Mindig az adott állapotot, az adott helyzetet igyekeztem a lehető legjobban megismerni. A sipoly – legyint – az olyan, hogy azzal tudsz jönni-menni. A sztóma a durvább dolog. De én azzal is sportoltam, lovagoltam, jöttem-mentem. Addig-addig kísérleteztem, próbálgattam, míg nem jöttem, hogy a legkényelmesebb, hogyan lehet vele leginkább élni. Aki nem tudta, nem mondta meg, hogy nekem sztómám van. Vittem sztómával fürdőbe a lányokat is, lementem a terembe is. Szerintem az a titok, hogy nem szabad azt hinni, vége a világnak. Persze nekem könnyebb volt a helyzetem, hiszen tudtam, hogy ideiglenes az állapotom, de azt is el tudtam volna fogadni, hogy az egész életemet így éljem le. Úgy fogtam fel minden percet, hogy ez egy állapot. És el fog múlni. Semmit nem szabad sorscsapásként megélni, felfogni. Pedig a hat év alatt volt, hogy a doki se hitte volna, hogy belőlem lesz valami. Nem szabad hagyni, hogy a betegség kizökkentsen minket abból a ritmusból, amiben élünk. Nem uralkodhat felettünk.”

 

Aztán arról beszél, hogy sok embert világosított már fel arról, sem aranyeret, sem a vécézéskor jelentkező vérzést, egyéb fájdalmat nem szabad elhanyagolni. Volt, hogy az edzőtársát vitte magával Budapestre: ő kontrollra ment, a haver meg a proktológushoz, vizsgálatra. Mert Imre mondta neki, hogy a proktológus nem ciki, nem szabad szégyellni, nem szabad várni, nem az idő gyógyít, hanem az orvos. És fontos, hogy egyből jó kezekbe kerüljenek a betegek. Szívesen beszél a betegségéről, volt, hogy Willner doktor megadta Imre számát egy másik betegének, hogy lelket öntsön belé.  Fel sem merült benne, hogy név nélkül jelenjen meg az interjú, névvel, arccal vállalja magát és arra biztat mindenkit, győzze le a szemérmességét, feledje el azt, hogy bármit a testünkkel kapcsolatban szégyellni kell, forduljunk orvoshoz és sose adjuk fel. 

Szerző: Hódos Hajnalka

 

Tovább a cikkhez

Az életünk a Kisfiúnkkal lett teljes

Kedves Róbert Károly Magánkórház, Kedves Nyéki Boldizsár doktor Úr!

Közel 1.5 évig jártunk Önökhöz, illetve a doktor úrhoz. 2 inszemináció és 2 lombik után tavaly májusban a Feleségem méhében megfogant a Kisfiúnk.

Hatalmas örömöt és boldogságot éreztünk akkor is, bár alig fogtuk fel, annyira hihetetlen volt.

Önök, élen Nyéki doktor úrral mindvégig biztatták és bátorítottak minket. Nem tudunk elég hálásak lenni, hiszen az életünk a Kisfiúnkkal lett teljes.

Ezúton szeretnénk megköszönni Önöknek, Nyéki doktor úrnak azt az a mindvégig emberi hozzáállást, a gondoskodást, figyelmet, KEDVESSÉGET, amit leginkább a Feleségem felé tanúsítottak, a nehezebb időszakokban végképp.

A kedves recepciósok, a türelmes asszisztensek és szakdolgozók, a Doktor Úr hozzáállása és odafigyelése.

Örömmel jelentjük, hogy január 17-én reggel 9:42-kor megszületett Kisfiúnk, Kristóf, 3300 grammal és 54 centivel. Teljesen egészséges és szépen fejlődik.

Nekünk a világ legcsodásabb ajándékát adták!

Tovább a cikkhez

Ha visszaforgathatnám az időt

Tisztelt Róbert Klinika!

Szeretném, utólag is, megköszönni azt az odafigyelést, gondoskodást és a rengeteg kedves szót, amelyet a terhesgondozásom illetve a szülésem alatt kaptam.

commercial photography locations

1 évvel ezelőtt, ugyanis Önöknél született meg második kisfiam, Nagy Dániel, akit Nega doktornő segített a világra. A mai napig jó szívvel gondolok Rá és a kórház összes dolgozójára. Bár,Dani császárral jött világra, de mindig mosolygok, amikor eszembe jut az a nap: hogy reggel 6-kor csöngettünk a szülészet ajtaján és mosolyogva fogadott a szülésznő (pedig látszott rajta, hogy nagyon fáradt már) és a műtőben is végig mosolyogtak, simogatták az arcomat. Majd meghallottam Nega doktornő hangját... és végleg megnyugodtam. :) Elkezdődött a műtét és a doktornő szólt az asszisztensnek, hogy nyugodtan bejöhet az Apuka is.Ez annyira jól esett, hogy a könnyem is kicsordult. A műtét után átkerültem az újszülött osztályra (családi szobát kértünk, így a férjem bent aludhatott velünk), ahol szintén mindenki nagyon kedves volt: nem "zavartak" feleslegesen, de ha valamit szerettünk volna, azonnal jöttek segítettek, akár éjszaka akár hajnalban. Nagy tesó is bejöhetett napközben bármikor, így már az első nap igazi CSALÁD voltunk. :) Dani ugyan második baba, sajnos nem tudtam, hogyan kell szoptatni, így azt is megmutatták, ha kellett tízszer is bejött az éppen ügyeletes csecsemőápoló... Egy ilyen légkörű klinikán nagyon gyorsan elteltek a napok, amire kellemes emlékként fogok mindig visszagondolni.

commercial photography locations

Ha visszaforgathatnám az időt, akkor az első kisfiamat is Önöknél hoznám világra. :)

Minden jót kívánok Önöknek

Tovább a cikkhez

Kúszó-kommandózó baba

Kedves Róbert Kórház!

Kislányunk, Emma fél éves lett, és a mellékelt képpel szeretnénk köszönetet mondani a szülés kapcsán.

A terhességem előtt már nagyon sok orvosban csalódtam mind emberileg mind szakmailag. Aztán rátaláltam a Róbert Kórházra, ahová belépve végre biztonságban éreztem magam. Amikor a terhességem elején rövid idő alatt több közeli családtagomat is elveszítettük, így már nem volt kérdés, hogy hol fogok szülni. Ebben a családom is nagyon támogatott.

Augusztus 8-án úgy döntött a lányunk, hogy ideje megismerkednie velünk és a világgal. Előző este megbeszéltük vele, hogy reggelig még hagyjon minket aludni, de fél óra múlva jelezte, hogy ő ezt nem így gondolja. Végül másnap 16.13-kor foghattuk a kezünkbe a mi "kis" 4 kilós babánkat. A szülés során nagyon jó kezekben voltam. Szeretném kiemelni Hammel-Páll Szidónia kedvességét, mindig mosolygós szemeit, aki rengeteg erőt adott nekem illetve Czemmel Franciskát, aki a szülés vége felé szintén segített, és kedvesen, de határozottan próbált irányítani. A pár nap alatt, amit az osztályon töltöttünk, mindenki nagyon segítőkész volt velünk.

Szinte közhely, de igaz: Emmával lett az életünk teljes. Sokat mosolyog, keveset alszik, és igazi izgő-mozgó, kúszó-kommandózó baba, akit minden érdekel (például a kábelek, papucsok, a babatársaság, torna, babaúszás,és persze anya étele :) ).

Ha lesz kistestvére, nem kérdés, hogy hol szeretnék szülni :)

Köszönettel:

 

Dia, Emma, Tamás :)

Tovább a cikkhez

ÚJÉVI KISBABA

2017. első kisbabája Lili Alma.

Szülei a Szilveszter éjjelt jógás barátaikkal töltötték, és éjfél után értek haza. Kipihenten, derűsen ébredtek Újév reggelén, amikor Lili Alma úgy döntött, hogy útnak indul.

Nóra, Lili Alma édesanyja, nevetve meséli, hogy amikor ábrándozott a szülés megindulásáról, elképzelte, hogy de gyönyörű is lenne, ha Újév napján, forgalommentes időszakban, csendben és nyugalomban születne meg a gyermeke. Aggódott egy kicsit ugyanis amiatt, hogy – mivel az Árpád híd másik oldalán laknak, – vajon mennyi idő alatt ér majd át egy lezárásokkal és forgalmi dugókkal terhes hétköznapon, ide, a kórházba.

De álma valóra vált, a város még aludt, az utcákon csend volt, a kórházban is csak alig volt néhány ember, a staff és néhány kismama.

És álma valóra vált a szülés élményével kapcsolatban is. Csodálatos volt Nóra számára. Képes volt elmélyülni, önmagára és a babára figyelni.  A vajúdás könnyen ment, fájdalom alig gyötörte, a kitolás kicsit elhúzódott, de Lili Alma egészségesen és viszonylag rövid idő alatt délután megszületett.

Nóra, 35 éves korára, párjával együtt már lemondott arról, hogy gyermekük legyen. A hosszú és intenzív próbálkozás nem járt sikerrel, hát „elengedte” a saját gyermek álmot. Ezzel párhuzamosan azonban aktív életmódváltásba kezdett. Megváltoztatta az étrendjét, mozgását, és hogy ennek, vagy az évek óta tartó önismereti elmélyülésnek, vagy a felszabadultságnak köszönhető, egyszer csak megérkezett életükbe az új élet.

Ott fekszenek egymás mellett. Két karcsú, fekete szépség. Egy 180 cm-es és egy 50 cm-es. Annyira hasonlít egymásra a két nő, hogy lehetetlen nem kimondani az obligát babalátogatós mondatot, „úristen, tiszta anyja”!

Nóra gyönyörű. Sugárzik belőle a boldogság, a kiegyensúlyozottság, lelki béke és derű. Szívesen mesél. Művész közegben él. Önmegvalósítása a zene, hegedül hosszú idő óta. De nem az a munkája. Festőművész volt, majd alkalmazott művészként maszkmesterré képezte magát. A film világában dolgozik, van, hogy hónapokon keresztül hajnaltól késő estig tart egy-egy forgatás. Most szünetet tart egy ideig, élvezni akarja a babával járó örömöt.

Egy új élet kezdődik számára és párja számára. Egy új élettel. Egy új évben!

 

Légy boldog és egészséges, Lili Alma! 2017.01.01.

Tovább a cikkhez

"EGY ILYEN HÍR ÉRTHETŐ MÓDON LÉLEKFACSARÓ.."

Dr. Rucz Árpád, Dr. Szakonyi Tibor és minden kórházukat választani akaró páciens részére!

November legvégén kezdődött az egész, amikor is bekerültem Önökhöz a Róbert Kórházba. Férjemmel hosszú hónapok óta gyermeket terveztünk, ami ( bár még vizsgálatok nem erősítették meg ) a tünetek alapján úgy nézett ki, összejött. Sajnálatos módon pár hét után heves rosszullétek törtek rám, amelyek egyike után egy állami kórházba szállítottak be mentővel. Az ottani ill. egy közelmúltban tapasztalt negatív "élmény" után úgy döntöttünk, hogy inkább az Önök Kórházát választjuk.

Fontos volt számunkra, de főleg számomra, hogy olyan helyen vizsgálják ki, mi okozhatja a heves fájdalmakat, ahol barátságos környezetben remek szakemberek dolgoznak. ( Kórházukat ajánlották is nekünk terhesgondozás ill. szülés kapcsán ).

Bekerülésem után részt vettem ultrahang vizsgálaton, ahol kiderítették, hogy sajnos méhen kívüli terhességem van. Mondanom sem kell, teljesen összetörtünk férjemmel a diagnózis hallatán.

Egy első gyermekét tervezgető házaspárnak egy ilyen hír érthető módon lélekfacsaró, hát még, hogy be is kell feküdni a kórházba az esetleges műtét miatt.

Mindkét Doktor úr nagyon kedves és megértő volt ill. igyekeztek megnyugtatni és bátorítani, hogy nem lesz semmi gond és jó kezekben vagyok.

Ez utóbbiban teljesen biztos voltam és a körülményekhez képest megnyugodva foglaltam el a szobámat.

Másnap reggel sajnos egy újabb rosszullétet ill. ultrahang vizsgálatot követően sor került a laparoszkópos műtétre, melyet Dr. Rucz Árpád végzett el. Dr. Szakonyi Tibor is részt vett a műtéten.

Ezt követően ill. a bent töltött napjaim alatt mindketten meglátogattak többször is és biztosítottak arról, hogy a beavatkozás jól sikerült és a későbbiekben minden további nélkül tervezhetünk gyermeket. Minden egyes alkalommal pozitív gondolatokkal és bátorító szavakkal láttak el.

Itt meg kell említsem a nővéreket is, akik kivétel nélkül ( hogy név szerint is említsem néhányukat: Dománé Juhász Zsuzsanna vagy Halász Szilvia ) barátságosak, segítőkészek és nagyon kedvesek voltak. Bármilyen kérdésem, kérésem, esetleges fájdalom miatti panaszom volt, azonnal segítségemre voltak.

A sajnálatos esemény és a történtek ellenére úgy gondolom, hogy a lehető legszerencsésebben jöttem ki az egészből. A legjobb helyre kerültem mind a kórház mind az orvosok tekintetében. Nagyon hálás vagyok és szívből köszönöm mindkettőjüknek a segítséget, a gyorsaságot, a szakértelmet és főleg az emberséges bánásmódot! A nővérekkel együtt könnyebbé tették a bent tartózkodásomat.

 

Abban maximálisan egyet értettünk férjemmel, hogy ha a jó Isten is úgy akarja és újból gyermeket várunk biztosan visszatérünk. Mindketten azt szeretnénk, ha az Önök barátságos kórházában jönne majd világra az új kis Életünk.

Tovább a cikkhez

"AZ ÚT UTOLSÓ LÉPÉSEIN IS FOGTÁK A KEZÜNKET." - KÖSZÖNET!

Kedved Róbert Károly Kórházi Csapat!

Kérem levelemet továbbítsák annak a kedves csapatnak, akik hozzásegítettek minket a csodához, November 30-án megszületett kislányunk, Dóra hosszas kezelés, majd lombik eljárás után.

Hatalmas köszönettel és hálával tartozunk Dr. Fülöp Istvánnak, aki a sok év alatt mindig biztatott bennünket és a legnagyobb türelemmel és szaktudással állt mellettünk a nehéz időkben is. Az ő kedvessége és szaktudása nélkül most nem tartanánk itt. Ugyanígy hatalmas köszönet és elismerés Szigetvári Zsuzsának és az egész nővér csapatnak, akik egy egy mosollyal kedves szóval mindig bátorítottak minket az út során. Illetve nem utolsó sorban az embriológus kolléganőknek is nagy ölelés hogy az út utolsó lépésein is fogták a kezünket.

Csatolva küldök néhány képet, magunkról az utolsó boldog hónapokban kettesben, és ami a legfontosabb Dórikáról, aki a képen másfél hetes egészséges kisbaba.

November 30-án született 3310gr-al és 50 cm-el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalmas köszönet az egész csapatnak, és reméljük hamarosan újra belefoghatunk Önökkel egy újabb kalandba, hogy Dorkának adhassunk egy szép kistestvért is!

Tovább a cikkhez

KARÁCSONYI ROBI-PARTI 2016

Gyorsan eltelt ez az év is.

Számunkra 2016. az eddigi évek legnagyobb fejlődését hozta.

Elindítottunk új szakmákat, új munkatársakkal bővültünk, növekedett fekvőbeteg ellátásunk.

Megszületett az ötezredik Róbert Gida

A "szívecskés" kórházban zajlik az élet. 

Pár nap van csak az évben, amikor fontos esemény a kórházon kívül zajlik. Az egyik ilyen a karácsonyi parti. Idén  még az ügyeletben lévő orvosok, szülésznők, asszisztensek és ápolók is át tudtak szaladni egy közös fotóra, pár falatra és néhány közös felejthetetlen pillanatra.

 

Havasi Valéria kommunikációs igazgató volt az este állandó konferansziéja, aki egy rövid köszöntő és programismertető után átadta a szót kórházunk operatív igazgatójának.

Lantos Gabriella  beszédében szó volt múltról, jelenről és a folyamatosan, rohamtempóban fejlődő jövőről is.

Szakonyi Tibor alapító igazgató és Dóczi Gergely, a tulajdonos képviselője is kifejezte háláját és szeretetét a kórház összes dolgozójának.

Talán minden beszédnek a legfontosabb része az utolsó mondat:  "Köszönöm a munkátokat !" és a "Jó itt, veletek dolgozni."

A vacsora előtt Baranyi Kata marketing asszisztens vetítése fokozta a jókedvet. Sokan összeborulva nevettek az év közbeni emlékeket felidéző fotósorozaton.

Az este sztárvendégeként Szinetár Dóra látogatott el hozzánk, aki a legnagyobb örömmel vállalta a fellépést, hisz kedves emlék, gyermeke születése kötődik orvos igazgatónk személyéhez, Siklós Pálhoz és Csűrös Erzsébet szülésznőhöz. A színésznőt születésnapja alkalmából megleptük egy tortával, aminek sírás-nevetés-ölelés lett a vége :)

A bulihangulatról a már sok éve állandósult DJ-nk, Fodor László gondoskodott.

Feltöltődve, boldogan és nagy álmokat kergetve vágunk neki a 2017-es évnek.

Értetek !

Kellemes Ünnepeket ! Boldog, békés karácsonyt kívánunk!

 

A karácsonyi parti pillanatai képekben:

Tovább a cikkhez